Herbszt László munkásságát másfél évtizede követem, de csak tavaly ismerkedtünk meg személyesen, méghozzá Bolognában, a Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron, ahová a hat meghívott magyar gyerekkönyv-illusztrátor egyikeként érkezett és egy gyönyörű szalamandrát rajzolt a magyar stand egyik falára.  Finoman kidolgozott, jellegzetes, visszafogott és precíz munkái az általa illusztrált gyerek- és ifjúsági könyvek olvasását varázslatossá és igazi élménnyé teszik. Alkalmazott grafikusként logót, arculatot, címkét és katalógust tervez, munkáiért többször kapott Graphic Design és Arany Rajzszög-díjat. Most az illusztrációs munkáiról és a nemrég megjelent Éjféli harangszó című könyvről beszélgettünk. 

Elsősorban tervezőgrafikusként illetve art directorként dolgoztál nagy reklámügynökségeknél (Leo Burnett, Art Force), mielőtt szabadúszó lettél. A PUNCTUM című formabontó vizuális művészeti-irodalmi folyóirat létrehozásában már 2004-ben is aktívan közreműködtél, de a gyerekirodalmi művek illusztrálása csak később jött az életedbe.

Érdekes módon nagyjából a kisfiam születésével egy időben, 8 évvel ezelőtt találtak meg a gyerekkönyv-illusztrációs feladatok is, méghozzá Finy Petrán keresztül, akivel több ügynökségnél is pont váltottuk egymást, végül az ő egyik szövegéből kiindulva egy Aranyvackor-pályázat után kaptam a megkeresést egy gyerekkönyvre 2009-ben, amiből csak pár évvel később lett könyv, ez volt A csodálatos szemüveg, amely a Naphegy Kiadónál jelent meg.

Ezekben a képekben, mint amilyen a felnőtt Kovács Áron A csodálatos szemüvegben is, nagyon sok mai szülő magára ismer. Ráadásul ebben a könyvben a szemüvegesség egészen új jelentést kap. Milyen volt ezen a könyvön dolgozni?

Ez egy nagyon izgalmas feladat volt, mert a főszereplő kisfiú szemüvegén át a hétköznapi tárgyak különös, vicces tartalommal telítődnek, így változnak a hidak, a hajók, a piros gördeszka vagy a Nyugati téri óra csodálatos lényekké. Hasonlóan varázslatos történet volt Finy Petra másik könyve, a Szárnyak és paták, amely a Patagónia feletti felhők között játszódik és amelyben a cukorbetegség is szerepet kap, a mesében a feltaláló ugyanis cukorbeteg, de mindig kész a kalandokra...  Ezt követte egy újabb izgalmas könyv, Tasnádi István regénye, A kőmajmok háza, amely a Pagony Kiadónál jelent meg, és amelyből film is készült. Ez egyszerre játszódik a nyolcvanas évek Budapestjén, és a mai fővárosban. 

Nemrég jelent meg Fekete István válogatott novelláit tartalmazó Éjféli harangszó a Móra Kiadónál, amelynek borítótervét, a könyvtervet és az illusztrációit is te készítetted.  Mesélj egy kicsit a könyvről!

Nagyon szerettem ezt a munkát, több szempontból is. Fekete Istvánnak ezekben a novelláiban borzasztóan tetszett, hogy nagyon más világot mutat be, mint amit az állatos regényeiből megismerhetünk. Ez egy nagyon kemény világ, mégis van benne valami békebeli nyugodtság és rend. Szegény, falusi emberekről van szó, akiknél az egymásra figyelés és a bölcsesség nagy szerepet kap.  Amikor megkaptam a kéziratot, szerencsére még elég időm maradt megismerni a novellák hátteréül szolgáló miliőt. 

Hogyan történt ez? Milyen háttérmunkát végeztél hozzá?

Utánajártam például annak, hogy Fekete István hol született és milyen környezetben nevelkedett. Ez egy Gölle nevű pici somogyi zsákfalu. A feleségem is somogyi egyébként, vannak is arrafelé rokonai, akik hasonló kis falvakban élnek. A kéziratban első olvasásra egy kékes árnyalatú világ jelent meg a szemeim előtt, a történetekben is sokszor tél van, a novellafüzér télutón kezdődik és nagyjából egy évet ölel fel, így ez a kékes, álomszerű, fakóbb színvilág dominált. Annak is utánajártam, hogy Göllén konkrétan milyen templomok voltak a századelőn. Szerencsére amióta létezik Google, és egy ilyen pici falunak is van nagyon gondosan összeállított honlapja, ezt két kattintással meg lehet tenni... Ezek a bizonyos templomtornyok a kötetben több helyen is felbukkannak, az egyikük, amelyik a dombon található, a borítón is szerepet kap, hiszen egy ilyenből hallatszik az a bizonyos éjféli harangszó.  

 A másik ilyen templom, amely a falu főterén található, a Roráte című novella illusztrációjaként fedezhető fel.

Nagyon szerettem ezt a munkát, több szempontból is.

Ennél a kötetnél egy nagyon jó érzés fog el a mai napig, amikor a kezembe veszem, ami egyébként nem jellemző, mert sokszor előfordul, hogy mire befejezek egy munkát, valahogy kicsit elegem is lesz belőle.... Itt viszont nem kellett kapkodni és maradt elég időm a gondolkodásra és a tervezésre, ami nagyon pozitív élmény volt.

Mesélj néhány kedvenc képedről a könyvből!

A vidéki postás, Kalapky bácsi például egy nagyon érdekes figura, aki a maga módján rendet tesz és megkímél embereket az első világháború idején gyakran érkező rossz hírektől. A színekben és az öltözékében igyekeztem ezt az időszakot felidézni. Ráadásul mindig szerettem volna rajzolni egy ilyen régi biciklit, mint amilyen a postásé.

"Kalapky bácsi egyszerű vidéki postás volt, levélhordó, de Ember volt, nagy E-vel. Nélküle a Honvéd utca talán szétesett volna, mert Kalapky bácsi kötötte össze cikcakkos iparkodásával. Nem ment ugyanis végig az egyik soron és vissza a másikon, hanem ide-oda járt egyik oldalról a másikra, kényelmesen és lassan, mert meg is várta, amíg a leveleket elolvassák." (Fekete István: Kalapky bácsi) 

A csuka című novella illusztrációja is elég érdekes, itt az asztalon fekvő hal egy napilapba van csomagolva, mert erről a történetről egyrészt Derkovits Gyula Utolsó vacsora című képe jutott eszembe, ahol szintén egy újságpapíron fekszik az asztalon a frissen fogott hal. A hirdetéshez egy 20-as, 30-as évekbeli Somogy megyei újságot kerestem, aztán egy Bauhaus előtti typóval betördeltem hozzá a novella szövegét.

Van egy kép, amin a hóviharban jönnek szembe a szereplők (Betlehem), és egészen kicsiben látszanak csak, ezzel nem voltam igazán elégedett, de a szerkesztő, Dóka Péter azt mondta, hogy ez jól fog működni a könyvben és végül beláttam, hogy igaza lett.

A kötet annak a sorozatnak a folytatása, amelyben Tamási Áron meséi és elbeszélései (A legényfa kivirágzik), valamint A bűvös puska címmel egy drávaközi roma és romákról szóló mesegyűjtemény jelent meg. Milyen volt ennyire különböző világokban elmerülni?

Mindegyik munka nagyon izgalmas volt számomra, az erdélyi vagy a cigány kultúra egyaránt hihetetlenül mély és érdekes, ugyanakkor vizuálisan leképezni és egységbe fogni őket nem mindig volt könnyű feladat. 

A Móránál egy másik izgalmas sorozatot, a Móra Klassz könyveket is te varázsoltad új köntösbe. Ez a sorozat 2016-ban Szép Magyar Könyv oklevelet is kapott. Mit gondolsz erről a sorozatról?

Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a klasszikus ifjúsági regények, mint például az Egri csillagok, a Robin Hood, a Krabat és a Lassie hazatér vagy a Pán Péter újra megjelennek és örülök, hogy én tervezhettem hozzájuk borítót.  

Fotó: Molnár Kata