Hiro Kamigaki japán grafikus és illusztrátor munkáiba első ránézésre beleszerettem. A Pierre, a labirintusnyomozó sorozat jelenleg hatalmas kedvenc a családunkban, ezért most annak jártam utána, hogyan jött létre a sorozat elképesztő világa.

A Pierre, a labirintusnyomozó sorozat első két része  - A labirintustorony rejtélye, Az ellopott útvesztőkő nyomában - már megjelent magyarul is, a Naphegy Kiadó gondozásában.

A történet szerint egy Pierre nevű kisfiú egy kicsi, vöröstéglás autószerelő műhelyben iszogatja a teáját és dudorászik, várja, hogy adódjon egy izgalmas eset. Őt csak akkor hívják, ha nagyon különleges bűntény történik, ugyanis ő egy útvesztő-specialista! Ráadásul különleges érzéke van ahhoz, hogy előre lássa, mi következik. Nyomozásai során a barátnője, Carmen és egy fehér kutya, Labi segítségével jár a rejtélyek végére és győzi le Mr. X-et, a fantomtolvajt.

Az első részben egy óceánjáró hajó utasai a karácsonyi ünnepekre tartanak Labirintusváros felé, ahol az épületek egymással versengve törnek az ég felé... ez a rész a 20-as évekbe repít vissza, méghozzá egy karácsonyra készülő, bódítóan gazdag, fényűző világba.  A második részben Pierre új ügyön dolgozik,  ugyanis Mr. X ellopta az Útvesztőkövet, amelynek varázserejével egész Operavárost óriási labirintussá lehet változtatni. Az olvasónak ebben a részben is segítenie kell Pierre-nek és Carmennek megtalálni a kiutat az útvesztőkből, és megállítani Mr. X-et, mielőtt késő lenne...
 

Hiro Kamigaki és az IC4 dizájncsapat

A sorozat illusztrátora Hiro Kamigaki és az IC4 Design, név szerint Daisuke Matsubara, Yoko Sugi, Tatsuya Kawaguchi, Arisa Imamura, Masami Tatsugawa és Keiko Kamigaki , valamint Emma Sakamiya, Naomi Leeman, Benjamin LeMar, Mikiko Matsubara, Andrej Schachtschneider, Agnes Ptak, Anthony-Cédric Vuagniaux, Junichi Nagaoka, Yukihiko Yoshida, Charlotte Cundy Nakamoto és Elizabeth Jenner. Ez a csapat tervezte a hiroshimai repteret díszítő látképeket is, de rengeteg üzlet falát, illetve számos papírárut is az ő jellegzetes stílusú ábráik borítanak.

Az Egyesült Államokban is népszerűek lettek, főleg mióta a New York Times Magazin 2009-ben kiadott infrastruktúra-témájú száma az IC4 borítójával jelent meg.

Sőt már az általuk tervezett dekorációval készült snowboardot is be lehet szerezni...

Részletmániás őrültek

Kamigaki és csapata Hiroshima belvárosában egy kellemes hangulatú irodában dolgoznak, a jelek szerint eléggé megszállottan. A Pierre, a labirintusnyomozó sorozat 2014-ben jelent meg Japánban, majd a következő évben indult világhódító útjára, azóta pedig több tucatnyi nyelvre fordították le.

A nemzetközi sikert megért sorozat második része Pierre, a fiatal francia Sherlock Holmes és Mr. X, a várost labirintussá változtató főgonosz harcát egy izgalmas, részletgazdag világban mutatja be. A tizenöt csodálatosan megrajzolt dupla oldalas városi látképen a START felirattól kell eljutni a CÉL-ig, végig követve a főszereplők útját és közben izgalmas feladványokat megoldva, eljutva egyik pontról a másikra, vagy elrejtett tárgyakat és figurákat megkeresve.

A magyar - és a legtöbb nemzetközi - kiadás matt borítót kapott egy formalakkos kiemeléssel, ami a címet veszi körül. Ez közelebb áll a könyv világának retro hangulatához, a két világháború közötti életérzéshez. (A japán kiadás egyébként fényes borítóval jelent meg.) 

Ami nagyon érdekes, hogy a japán verzióban sokkal több helyen tűnik fel nyíltan az alkohol, míg a többi kiadásban ezzel óvatosabban bántak, így a borospoharak, szanaszét heverő üres üvegek és sörösüvegek helyére tányérok, félig megevett torták, tej vagy hot dog került...

Kamigaki régóta szeretett volna egy ilyen jellegű könyvet létrehozni, és az álma egy japán kiadó megkeresése után válhatott valósággá. A kiadótól teljes alkotói szabadságot kért, és a labirintusos könyvei két-két éven keresztül készültek. A nemzetközi piacra való berobbanásban a Laurence King kiadóvállalat segítette őket, így került több tucatnyi országban sok millió gyerek kezébe a Pierre, a labirintusnyomozó sorozat. 

A magyar fordítás Varró Zsuzsa munkája, és bár a képfeliratok (vicces plakátok és portálok) megmaradtak angolul, a szövegben számos nyelvi poénnal (pl Sebes, a profi zsebes, Fehér pudli dili) találkozunk.

Inspirációk

A kis Hiro nem volt annyira oda a fejtörős könyvekért, de nagy hatással voltak rá Shusei Nagaoka  futurisztikus borítótervei, illetve a kultikus Where's Wally?/Where's Waldo?, Magyarországon Hová tűnt Vili? néven futó képeskönyv, amelyben a csíkos ruhás fiút és barátait kellett megtalálni a tömeget ábrázoló illusztrációkon.

Kamigaki azonban legjobban a városi látképek megrajzolásában érzi elemében magát. Magát Operavárost Chihiro Maruyama találta ki, aki a szöveget írta a könyvhöz. Ez az univerzum némely részleteiben emlékeztet Párizsra (feltűnik az Eiffel-torony is), a szerzők róla való elképzelése keveredik európai és amerikai városok két világháború közötti képeivel. 

A főszereplő Pierre először Pete vagy Peter néven indult, és ezután jött az ötlet, hogy a barátja/kísérője pedig egy spanyol kislány legyen, így született meg Carmen figurája. Mr. X létrejöttét egy Scotland Yard társasjáték főgonosza inspirálta, amivel gyerekként sokat játszott Kamigaki. Ő egyébként mindig is rajongott az 1920-as, 30-as évek stílusáért és a mai napig az az érzése, hogy akkoriban az emberek csupa szenvedéllyel és vitalitással telve élték az életüket. Az az időszak, amikor egy videojátékos cégnek dolgozott, szintén befolyásolta a könyv létrejöttét, ez érezhető is a feladványokat megoldva. Sőt még Kamigaki Disneyland iránti rajongása is tetten érhető Pierre univerzumában.

A tizenöt oldalpár mindegyike nagyjából egy-egy hónap alatt készült el. Ezen a videón azt is nyomon lehet követni, hogy miért. A főszereplőkön kívül visszatérő karakterek és mellékszereplők is előfordulnak az egyes lapokon, így például a jegesmedve, a szamuráj és a ninja, akik akkor kerültek be a rajzokba, amikor azok már szinte teljesen készen voltak. Kamigaki maximalizmusát az is mutatja, hogy az első oldalpárt készítette el utolsónak, hogy minden tapasztalatát és tehetségét beleadva az sikerüljön a legjobban és a könyv ütősen kezdődjön. Tény, hogy magasra tette a lécet, de neki és grafikai csapatának egy igazán élvezetes és rendkívüli könyvet sikerült alkotnia.

 A gyerekek egyszerűen imádják, de az egész család társasjátékként használhatja, és itt jön nagyon jól a hatalmas formátum. A könyv ugyanis kifejezetten nagy alakban jelent meg, szerencsére a magyar kiadás is a nagyok közé tartozik - a japán kiadás egyébként kisebb, mint a többi - , így ezt nem hagyományos módon, kézben vagy ölben tartva érdemes böngészni, hanem az asztalon vagy a földön kiterítve és köré gyűlve, fölé hajolva eltölteni egy-egy mókás délutánt vagy estét.

Szuper szórakozás, és bizony enyhe függőséget is okozhat, én már nem egy olyan családdal találkoztam, aki alig várta a következő rész megjelenését...

 Merüljetek el ti is Pierre csodálatos világában!