Tisztán emlékszem, hogy 6-8 éves korom környékén érdekelni kezdett a csillagos égbolt, és a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre a "csillagász" választ adtam, bár valószínűleg fogalmam sem volt róla, hogy az pontosan mit jelent. A csillagok iránti érdeklődés szinte minden gyerekben ott van, a női tudósokról pedig egyébként sem esik elég szó, ezért is fantasztikus, hogy nemrég megjelent egy olyan mesekönyv, amely egy gyerek szemével is érthető és érdekes módon szól egy okos és szorgalmas lányról, aki megvalósította az álmát, méghozzá egy olyan korban, amikor egy nőnek erre nagyon kevés lehetőségük volt. Balázs Júlia, az első magyar női csillagász ráadásul olyan felfedezést is tett, amellyel örökre beírta a nevét a tudomány történetébe.

A Naphegy Kiadó gyerekeknek szóló életrajzi sorozatában olyan híres magyarokat mutat be, akiknek a kitartása, elképesztő eredményei példaértékűek lehetnek nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is. 

Az első kedvencünk a sorozatban az Erdős Pál matematikus életét bemutató kötet volt (A fiú, aki imádta a matekot), amely egy különleges, zseniális és a nemzetközi tudományos életben is a mai napig elismert embert mutat be olyan módon, hogy az a gyerekek és a felnőttek számára is érdekes és élvezetes legyen. 

Az első részt még külföldi szerző, Deborah Heiligman írta, a rajzokat pedig LeUyen Pham készítette, a sorozat további köteteit azonban már magyar szerzők jegyzik. Kertész Edina megírta az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma történetét, A lány, aki orvos akart lenni címmel, a történetet pedig Maros Krisztina gyönyörű rajzai díszítik.

Az életrajzi sorozat harmadik kötete szintén egy különleges, zseniális magyart, Bartók Béla zeneszerzőt mutatja be, A fiú, akit elvarázsolt a zene címmel. Bár Bartók nevét az egész világon jól ismerik, szerintem még a felnőtteknek is sok újdonságot és érdekességet tartogat a róla szóló mese, amelyet Mészöly Ágnes írt és Bertóthy Ágnes illusztrált.

A sorozat nemrég megjelent, negyedik kötetében, amelynek címe A lány, aki csillagász lett, Kertész Edina író Balázs Júliáról, az első magyar női csillagászról mesél.

Élt egyszer egy kislány, aki a csillagokról álmodott. Folyton az égboltot fürkészte, és kedvenc mitológiai szereplőinek csillagképekbe vetített alakját kereste.

A kislány, Balázs Júlia felnőve az első magyar női csillagász lett. Olyan munkát végzett és olyan felfedezést tett, amilyet korábban egy nőtől nem vártak el.

A Sváb-hegyen, távol a világ zajától, van egy csillagvizsgáló. Egykor itt állt az ország legnagyobb távcsöve, mellyel a hol elhalványuló, hol újra felvillanó csillagokat vizsgálták.

Ebben a csillagvizsgálóban élt egyszer egy tudós csillagász. Egy anya, aki nappal a földi feladatait látta el, de ahogy lement a nap, és feltűntek az éjszakai égen az első fények, visszatalált a gyerekkori álmaihoz.

Kertész Edina nagyon alapos kutatómunkát végzett, mielőtt belevágott a történet megírásába. Nemcsak a csillagászat alapvető fogalmaiba ásta bele magát, hanem a csillagásznő két gyerekével, Detre Villővel és Szabolccsal is sokat beszélgetett. Ők rengeteget meséltek az édesanyjuk életéről, a korról, sok fényképet is megosztottak a szerzővel és az illusztrátorral, Bölecz Lillával, aki ezek alapján alkotta meg a könyv csodálatos rajzait.

A szerzőt elvarázsolta a gondolat, hogy az első magyar csillagásznő egy valódi csillagvizsgálóban élt a családjával: négy gyermekével, férjével és a többi csillagásszal, akiknek a családja szintén ott élt. Ebben a pici közösségben ráadásul kecskéket, tyúkokat és nyulakat tartottak, és zöldséget termesztettek a nagy, svábhegyi kertben.  

A zseniális csillagásznő kisebbik gyerekei, Detre Szabolcs és ikertestvére, Zsolt olimpiai bronzérmes vitorlázók, akik ma is aktívan vitorláznak, emellett pedig építészeti irodát működtetnek. A családban keringő történetek, amelyeket Szabolcs és nővére, Villő elmeséltek a szerzőnek is, különlegesen színessé és emberközelivé teszik a könyvet. 

A történet rengeteg személyes apróságot tartalmaz, amelyek elősegítik, hogy nagyon könnyen azonosuljunk a főszereplővel.

Júlia barna hajú, csillogó szemű, okos kislány volt. Mindent megjegyzett, amit elolvasott. Szeretett szavalni, és arról álmodozott, hogy egyszer színésznő lesz. Az iskolában latint és ógörögöt is tanult, és nagyon szerette a görög istenekről szóló történeteket. Esténként sokáig fent maradt, és titokban olvasott. Ha pedig lekapcsolta a villanyt, és felnézett, odafent, a csillagos égen a Pegazust látta vágtatni és Hüdrát, a félelmetes víziszörnyet tekeregni.

 

 Láthatjuk őt baráti társaságban, fiatalon evezni.

Amikor nem tanult, evezős hajóján, a Kriptonon evezett a Dunán a barátaival. Folyton nevetett, és szerette, ha sokan vannak körülötte. Kedvelte a társaságot, hosszú költeményekkel szórakoztatta a barátait.

 Megjelenik a történetben kedvenc kutyája és felbukkan egy csodálatos, életre szóló szerelem is. 

Júlia gyakran vitte magával Pipacs nevű puli kutyáját is, aki olyan okos volt, hogy mindent értett, amitmondtak neki. Júlia huszonéves volt, szép és fiatal, amikor beleszeretett egy ifjú, jóképű kutatóba, Lászlóba, aki ugyancsak a csillagokat vizsgálta. Együtt kezdtek dolgozni: a változócsillagokat kutatták. Hamarosan össze is házasodtak, és megkezdték közös életüket a csillagdában.

Szó esik a könyvben arról is, hogy egy női csillagásznak mennyivel nehezebb dolga volt, mint a férfi kollegáinak:

"A csillagászok éjjel dolgoznak, nappal pedig alszanak. Csakhogy Júliának gyerekei voltak, akiknek reggelit és uzsonnát kellett készíteni. Így hát fel kellett kelnie, míg a többiek aludtak, és megtenni mindazt, amit egy anyuka szokott tenni." "Folyton nagyon álmos volt, ezért bárhol, bármikor el tudott aludni."

Nem hallgatja el a mese azokat az éveket sem, amikor háború dúlt az országban. A csillagvizsgáló épülete szovjet katonák szálláshelyévé változott, ahonnan nem egyszer lőtték a budai Várban levő német katonákat. A nélkülözés, az éhezés és az erőszak évei után véget ért a háború és megszülettek Júlia ikrei, Szabolcs és Zsolt.

Júlia nappal háztartást vezetett és a négy gyerekről gondoskodott, éjjelenként viszont csillagászati megfigyeléseket végzett. A róla elnevezett elmélet a változócsillagokkal kapcsolatos. Mivel a legtöbb csillagnak állandó a fényessége (például a Napnak), a változócsillagoké azonban rövid idő alatt változik (néhány óra vagy több év alatt). Detre László és Balázs Júlia a rövid periódusú változócsillagokat és a fényváltozás okait vizsgálták. Balázs Júlia egy 1959-es németországi konferencián, Bambergben adta elő azt az elméletet, amit a változócsillagokról dolgozott ki. 

 Szakmai munkája és a gyereknevelés mellett Júlia arra is szakított időt, hogy újságokba írjon és diafilmet készítsen a csillagászatról. Fontos volt számára, hogy mások is kedvet kapjanak a csillagos ég felfedezéséhez. 

Férjével kitartóan dolgoztak együtt, és Júlia nemzetközi hírnévre tett szert, a Nemzetközi Csillagászati Unió tagja lett.

Egyszer Kínába utazott egy hónapra, hogy előadás-sorozatot tartson a kínai tudósoknak, akik ámulva nézték az elektromos optikát, amit magával vitt. Ő pedig megcsodálta a kínai csillagászati távcsöveket, teát ivott, és megmászta a kínai nagy falat.

 Ilyen elképesztő életet élt a múlt század közepén egy magyar női tudós, Balázs Júlia. Azóta sokan léptek a nyomába, és a csillagászat világa ma már itthon is nyitva áll a hasonlóan elszánt nők előtt. 

A könyv végén még egy rövid és szemléletes összefoglalót is találunk a csillagászat történetében kiemelkedőt alkotó nőkről, az előzékeken pedig elmélyedhetünk a csillagképekben.

A lány, aki csillagász lett egy szemet gyönyörködtető, tanulságos és inspiráló könyv egy okos és bátor nőről, aki nem félt megvalósítani az álmait.