Ma van az év leghosszabb napja. Az északi országokban a nyárközép napját (svédül Midsommar, norvégul és dánul Midtsommer vagy Sankt Hans, finnül Juhannus) a legtöbb helyen hatalmas mulatságokkal és sok-sok finomsággal ünneplik.

Az európai nyári napfordulóhoz kapcsolódó ünnepek és hagyományok a kereszténység előtti időkig nyúlnak vissza. Különösen fontosak Európa földrajzilag északinak tekintett országaiban - Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia - , azonban ugyanúgy jelen vannak Lengyelországban, Oroszországban, Fehéroroszországban, Németországban, Hollandiában, Írországban, az Egyesült Királyság egyes részein, Franciaországban, Olaszországban, Máltán, Portugáliában, Ukrajnában is. 

Sankt Hans vagy Szent Iván éjszakáját  (vagyis a június 23-ról 24-re virradó éjszakát) a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. A pogány világban nagy jelentősége volt ennek az ünnepnek, a nyárközépi tűzgyújtás a megtisztulást az újjászületést jelképezte. Ehhez a naphoz, a tűzhöz kapcsolódó népszokások voltak például, hogy éjjel hatalmas örömtüzeket gyújtottak, amelyeket körbetáncoltak, égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében vagy lángoló kereket gurítottak le a dombokon. 

 Midsommar - amikor le sem megy a nap

A svéd Midsommar az egyik legnagyobb nyári ünnep. A svédek többsége ekkor kezdi meg az öthetes éves szabadságát és ha teheti, vidékre utazik, vagy legalábbis egy parkban gyűlik össze a barátaival; ilyenkor a családok és barátok összejönnek, közösen esznek, isznak, táncolnak, énekelnek, élvezik egymás társaságát és a hosszú nappalt.

Ebédre friss svéd epret, pácolt heringet és tejszínes, kapros főtt burgonyát esznek, kísérőként bodzaszörpöt és sokféle snapszot fogyasztanak. 

A nyárközép ünneplése - a májusfaállítás, a körtánc és a tűzgyújtás - a pogány termékenységi rítusokban gyökerezik. Nyilvánvaló kapcsolatban áll Freya és Freyr termékenységistenek történetével, fallikus szimbóluma a lombokkal és virágokkal díszített májusfa, amelyet virágkoszorúkat viselő nők és férfiak táncolnak körül.

A májusfaállítás (majstång or midsommarstång) és a hozzá kapcsolódó körtánc manapság nagy tömegeket vonz, nagyon sok család, sok gyerek vesz részt ebben. Az emberek fejükön virágkoszorúkkal körbeállják az oszlopot, sokan népviseletbe öltöznek, majd egymás kezét fogva táncolnak és énekelnek.

A mezőgazdasággal foglalkozó emberek még ma is hagyományosan zöld lombbal borítják be házaik és istállóik tetejét, hogy az gazdag termést és gyarapodást hozzon a gazdaságukra és az állatállományukra.

Az emberek ilyenkor hatalmas máglyákat gyújtanak a vízparton, amelynek eredete szintén az ősi pogány démon- és boszorkányűző rituálékban gyökerezik. A skandináv régió északnyugati részén az 1930-as években is gyújtottak tüzet Szent Iván éjszakáján. A résztvevőket kor és nem szerint csoportosították és az egyes csoportok énekelve válaszolgattak egymásnak, majd átugrották a tüzet. Ez a szokás a 16. században a menyegzőkön volt leginkább elterjedt. A hagyomány szerint, ha valaki átugrott a tűz felett, akkor megtisztult, de a legfőbb motiváció talán az lehetett, hogy a következő ünnepig biztosan párt talál magának. 

Egy kis romantika és mágia mindenképpen belengi ezt az ünnepet. A szájhagyomány szerint ráadásul, ha egy lány ezen az éjszakán hétféle virágból kötött csokrot tesz a párnája alá lefekvés előtt, megálmodja jövendőbeli partnerét.

Juhannus - az éjféli nap és a finn zászló ünnepe

A finneknél a Juhannus ünnep a nyár, a fény, az éjféli nap és a finn zászló ünnepe, amelyet június 24-hez legközelebb eső hétvégén ünnepelnek. Ez a nap egyben hivatalos zászlós, valamint Keresztelő János emlékének szentelt egyházi ünnep is - innen az ünnep neve (Juhannus a Johannes név régi kiejtésmódja). A finn zászlót este 6-kor húzzák fel az ünnepet megelőző napon és juhannus napján este 9-kor engedik le. Az ünnepet a finnek is vízparton töltik, a házakat és a nyaralókat kitakarítják, az ajtókra és a tornácokra nyírfavesszőt akasztanak, ami a nyár kezdetét szimbolizálja. Néhányan nemzeti viseletet öltenek magukra.

Egy régi hiedelem szerint Juhannus napján boszorkányok, tündérek és mindenféle manók gyötörték az embereket, de előfordult, hogy megmutatták nekik a jövőt. Éppen ezért ehhez az ünnephez varázslások és különböző babonák is kötődnek. A vízpartokon juhannusmáglyát raknak, amelynek az a szerepe, hogy elűzze a rossz szellemeket. Ez a szokás eleinte csak az ország keleti felében létezett és onnan terjedt el egész Finnországban. A máglyát éjfél körül szokták meggyújtani.

A szaunázás természetesen Juhannuskor sem maradhat el, ami után a finnek általában kolbászt, azaz makkarat sütnek, együtt isznak és énekelnek. A városokban táncmulatságokat is rendeznek, ahol főleg finn tangót vagy keringőt táncolnak. Sokan egész éjjel fennmaradnak és megvárják, hogy a nap előbukkanjon az erdők mögül. 

Szent Iván napja itthon is népszerű időpont baráti összejövetelekre és esküvőkre. A régiek hiedelme szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet. Mi egy tündéres-manós gyerekzsúrt tervezünk a kertben sok tündérszárnnyal és egy kis varázslattal...