Molnár T. Eszter legújabb gyerekkönyve, A Kóbor Szálló egy nagyon aktuális témát, a hajléktalanságot állítja a középpontba. A különleges, érzékeny meseregény, amely nemrég jelent meg a Pagony Kiadónál, a hajléktalanok világába kaluzol, és valóságos elemek keverednek benne meseszerű motívumokkal, mindezt pedig egyik nagy kedvencem, Molnár Jacqueline csodálatos, színpompás rajzai illusztrálják. 

A hajléktalanság mint téma alapvetően tabunak számít a gyerekirodalomban, és nem sok gyerekkönyvben kapott eddig főszerepet: a legismertebb példák erre az angol David Walliams Büdöss úr című regénye (Kolibri Kiadó) vagy a holland Guus Kuijer Polli-könyvei (Pagony). (A témáról nagyon jó blogbejegzést írt Sándor Enikő a Pagony oldalán. )

Riki, a borzas, szőke kislány nagymamája, a nagylelkű Gizike különleges vendégeket, otthon nélküli embereket szállásol el az otthonában. Van itt zegzugos kert, beszélő macska, nyugalmazott operaénekes, mihaszna erőművész és furábbnál furább ételek. Sajnos a szülők, Riki apukája és anyukája nem annyira nyitottak, nem értenek egyet azzal, hogy a nagymama bárkit befogad az utcáról.

A regényben nemcsak egy főszereplő perspektívájából ismerhetjük meg azt, hogy mi jár a fejekben, hanem valamennyi szereplő bőrébe belebújhatunk egy kicsit. Hetedhét Hugó, az idős hajléktalan bácsi, aki épp szállást keres éjszakára, rábukkan Búbanya, a másik hajléktalan barlangjára, az asszony viszont nem szeretné megosztani a kuckóját. Ekkor igazítja útba Hugót, és irányítja el Gizi néni szállójába, ahol hozzá hasonló különcök kapnak éjszakára szállást. A kötetben szerepet kap a magány ábrázolása, és az, hogy az emberek miként viszonyulnak a hajléktalanokhoz, de az is, hogyan lehet megdönteni a berögzült sztereotípiákat. 

A hősök között csodálatos emberek és állatok bukkannak fel: Lust Alfonz, a nyugalmazott operaénekes, Madár Bandi, a világ legmihasznább erőművésze, Sunyi Sanyi, a jólelkű rabló, Cini, a boszorkánytanonc, aki szobalámpából cicát tud varázsolni, emberből macskát és sok egyéb vicces mutatvány birtokában van, azonban elfelejtette a varázsigét, amivel Rebekát visszaváltoztathatná emberré. Bolívia szintén a szálló lakója, ő tud a világon a legszebben kötni, a könyv utolsó lapjain Cini átmenetileg őt is macskává változtatja... Felbukkan még Ernesztó, az utcazenész, Frici, a zöldséges, és Dínó, a környéken lakó hatalmas rottweiler, aki Hugót szereti a legjobban, még az igazi gazdáinál is jobban.

A regényben megjelenik egy másik tabu is, az idős emberek szerelme.  Hetedhét Hugó és Búbanya régóta ismerik egymást, hiszen amikor még Hugó szerelő volt egy buszgyárban, akkor Búbanya, aki valójában Viola, híres, sikeres énekesnő, szerelmesek voltak, de a társadalmi különbségek miatt nem lehettek egymáséi...

A Kóbor Szálló egy varázslatos, érzékeny meseregény rengeteg humorral, emberismerettel és empátiával. A szerethető történet tökéletes az óvodás és a kisiskolás korosztály számára, de a (felolvasó) felnőttek is élvezhetik a minden didaktikusságot nélkülöző szöveget.