Idén karácsonykor gyertek velem Izlandra és ismerjétek meg ennek a különleges, meseszerű szigetnek az ünnepi hagyományait! Tudtátok, hogy Izlandon 13 télapó van, sőt még egy rémisztő karácsonyi macska is fenyegeti a gyerekeket? Szenteste pedig mindenki könyvet olvas... 

 (Kép. Vilhelm Gunnarson)

Izlandon a december az év legsötétebb időszaka, bár a sötét napokat számtalan ünnepi fény színesíti, és minél északabbra megyünk, annál valószínűbb, hogy fehér hótakaró borítja a tájat. És akkor még nem beszéltünk az északi fényről, ami tiszta éjjeleken csodás zöldes, fehér, rózsaszín és lila villanásokkal táncol az égen. Ilyenkor tehát Izlandon a tél teljes pompájában ragyog. 

A 13 télapó és az emberevő karácsonyi macska

Izlandon a karácsony 26 napig tart , karácsony előtt 13 nappal kezdődik, és január 6-ig tart. Összesen 13 télapó, vagyis karácsonyi fiú/manó van a szigeten, a nevük Jólasveinar és közülük az első december 12-én, az utolsó Szenteste érkezik meg, és karácsony után egyenként vándorolnak vissza a hegyekbe. A manók ajándékot hagynak a jó gyerekek cipőiben, de csak akkor, ha az aznapi manó a saját kedvencét (pl. tejet, kenyeret, kolbászt vagy más ételmaradékot) találja ott, aki pedig nem tesz oda semmit, vagy esetleg rossz volt, annak egy kissé fonnyadt krumpli vagy széndarab lesz az ajándéka. 

A Jólasveinar 13 bajkeverőjének szülei Grýla és Leppalúði óriások, a kövér mama, aki megeszi a rossz gyerekeket és a vézna papucsférje. A furcsa családhoz tartozik még Jólakötturinn, a karácsonyi macska, aki a hagyomány szerint megeszi azokat a gyerekeket, akik nem vettek fel valamilyen új ruhát. Ennek eredete az lehetett, hogy a birkatenyésztő földműves szülők valahogy rábírják a gyerekeiket arra, hogy időben elkészítsék az ősszel lenyírt gyapjút. Akik részt vettek a munkában, kaptak új ruhát, akik nem, azok potenciális vacsorái lehettek a macskának. Egy másik hagyomány szerint a macska „mindössze” azok ételét ette meg, akiknek nem volt új ruhájuk. Szóval aki nem szeretné, hogy a családtagjait egy emberevő macska felfalja, legalább egy pár zoknival lepje meg őket...

Bár az ijesztő karácsonyi macska alakjára mint régi néphagyományra hivatkoznak, valójában csak a 19. század óta ismert. A gyermekevő macska hagyománya Jóhannes Bjarni Jónasson költőnek köszönheti elterjedését. A szegény családból származó Jóhannes általános iskolai tanárként kezdett dolgozni, később parlamenti képviselő lett. A mai napig Izland egyik legismertebb és legnépszerűbb költője, írója, aki a néphagyományok összegyűjtésében is nagy szerepet játszott. Egyik legfontosabb munkája a karácsonyi néphagyományokkal kapcsolatban a Jólin koma (Jön a Karácsony, 1932), amelyben a Jólasveinar alakjait is megformázta.

A Jólasveinar hagyománya régebbi, a 17. századra vezethető vissza. Természetesen itt is akadnak eltérő verziók: a ma ismert hagyomány szerint az első bajkeverő december 12-én érkezik, az utolsó pedig 24-én. A manók 25-én kezdik elhagyni a házat, fordított sorrendben ahhoz képest, ahogy érkeztek.

Az első Stekkjarstaur, aki falábának kopogásáról ismerhető meg, és a juhakolba lopózva az állatokat bosszantja. Giljagaur vízmosásokba rejtőzködve várja, hogy az istállóba besurranva ellophassa a tejet. Az abnormálisan alacsony Stúfur elcseni a serpenyőket, hogy megehesse a szélükön maradt maradékot. A rendkívül sovány Þvörusleikir a Þvörur nevű hosszúnyelű kanalakra vadászik, hogy lenyalhassa róluk a maradékot. Pottaskefill ellopja a fazekakban hagyott ételt. Askasleikir az ágy alá rejtőzködve várja, hogy valaki a földre tegye az askurt és kiüríthesse azt – ezt a fából készült, felnyitható tetővel ellátott edényt étel tárolására használták. Hurðaskellirkedvenc elfoglaltsága, hogy az ajtókat csapkodja, különösen éjszaka. Skyrgámur a skyrre vadászik, amely a mai napig az izlandiak egyik kedvenc tejterméke. Bjúgnakrækir a tetőgerendák között bujkálva várja az alkalmat, hogy ellophassa a füstölés alatt álló kolbászokat. Gluggagægir az ablakon keresztül leselkedve igyekszik felmérni, mit lehetne eltulajdonítani a házból. A hatalmas orral rendelkező Gáttaþefur rendkívüli szaglását a laufabrauð keresésére használja. Ez nem más, mint a karácsonyi időszakban készített 15-20 centiméter átmérőjű lapos kenyér, amire a gyerekek mintákat rajzoltak, majd olajban rövid idő alatt kisütötték. Ketkrókur egy kampóval igyekszik ellopni a húsokat. Végül pedig Kertasníkir érkezik, aki a gyermekek után lopózva elcseni azok gyertyáját. A gyertyák ugyanis állati faggyúból készültek, így ehetőek voltak. Ahogy láthatjuk, ezek a bajkeverők mindent elvittek és megdézsmáltak, ami csak az útjukba került. Egyes vélemények szerint ez a hagyomány az egyházi vagy a dán adószedőket figurázta ki, akik szintén kevéssé szívesen látott vendégek voltak az izlandi farmokon…

Vízkereszt napja a Tizenkettedik Éjszaka ünnepe, ilyenkor jelmezes felvonulások, táncok és az újév alkalmából tűzijátékok búcsúztatják a trollokat. 

 Pogány, keresztény és modern hagyományok

A karácsonyt - ami izlandi nyelven 'jól' - már jóval a kereszténység megjelenése előtt is ünnepelték a szigeten mint az év legrövidebb napját, a fény ünnepét, amikortól végre hosszabbodni kezdtek a nappalok. A kereszténység megjelenésével a fény ünnepét Jézus születésével is összekapcsolták és új szokások honosodtak meg. Az izlandi karácsonyi ünnepet a dán és amerikai szokások is befolyásolták, főleg ami a díszítéseket és az ételeket illeti, de az évszázadok óta jelen lévő, sovány izlandi karácsonyi manók mellett pár éve már a jó húsban levő, pirosba öltözött amerikai Mikulás is meghonosodott itt. 

 Sokak számára az ünnepi időszak már advent első vasárnapján elkezdődik, amikor elkészítik az adventi koszorút négy gyertyával. A másik adventi hagyomány a fentebb már említett levélkenyér ('laufabrauð') elkészítése, ami egy lapos, kör alakú, palacsinta alakú kenyér mindenféle hagyományos mintával díszítve, kisütve és vajjal tálalva.

A szenteste neve 'aðfangadagur' , karácsony napjai pedig 'jóladagur' és 'annar í jólum'. December 23-ának is van külön neve ( 'Þorláksmessa'), amikor a boltok sokáig nyitva tartanak és a bárok is tele vannak, ilyenkor találkoznak az emberek a barátaikkal és egy halvacsora mellett beszélgetnek. 

Az izlandi evangélikus vallás mellett már szinte minden világvallás képviselői megtalálhatók a szigetországban, sőt a pogány vallás, az ősi északi istenek tisztelői is fellelhetőek. Sokféleképpen ünneplik tehát a karácsonyt, de a hivatalos ünneplés december 24-én este 6-kor kezdődik, és házilag készített, sok fogásos családi vacsorával, ami után az emberek kibontják az ajándékokat. Ezt követően sokan éjféli misére mennek, ahol találkoznak a szomszédaikkal, mások otthon maradnak és olvasnak, miközben édességeket majszolnak...

A karácsonyi könyvajándékozás és -olvasás hagyománya olyannyira elterjedt, hogy külön neve is van: Jólabókaflód.

Jólabókaflód - a karácsonyi könyváradat

A Jólabókaflód története a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a papír azon kevés dolog közé tartozott, amire nem vetettek ki importvámot. Emiatt az izlandiak könyveket ajándékoztak egymásnak karácsonykor, és a tradíció máig fennmaradt

1944 óta az izlandi könyvkereskedők minden év novemberének kiküldenek egy katalógust a háztartásokba, hogy az emberek kiválaszthassák a kedvencüket az újabbnál újabb könyvek közül. Szenteste pedig tényleg szinte minden izlandi minimum egy könyvet vesz és kap is ajándékba, így a karácsonyestét mindenki olvasgatással töltheti.

Karácsony napját a család együtt tölti, esznek, társasjátékokat játszanak, filmeket néznek vagy találkoznak a rokonokkal, épp úgy, mint nálunk. Karácsony másnapján pedig már elmennek bulizni és a bárok is sokáig vannak nyitva. 

Karácsonyi finomságok

A legfinomabb édesség a Sara(h) névre keresztelt és bonyolult mandulás macaron, a keksz alapú, csokoládés krémmel töltött, csokiba mártott finomság, amelyet a francia színésznő, Sarah Bernhardt után neveztek el, és a dán cukrász, Johannes Steen kreálmánya. A lényeg, hogy isteni és kissé hidegen kell tálalni. 

 Karácsonykor hagyományosan a dán rizspuding (Ris a l'amande), füstölt bárány, krumpli, borsó, vörös káposzta és karácsonyi - alkoholmentes, narancslé és maláta alapú - sör kerül az asztalra. A malacsült is tradicionális étel, amit édes, kólás (!) pácban sütnek meg és karamellizált krumplival, pácolt lilahagymával és zöldségekkel tálalnak. 

A vadhúsok, mint a rénszarvas is népszerű ételek, de pulykát, marhát, libát és homárt vagy lazacot is feltálalnak. A homárleves népszerű előétel is, a karácsonyi svédasztalon pedig legtöbbször sonka, füstölt lazac, lapos kenyér és pácolt heringek találhatók. 

Ezen a videón Izland leghíresebb énekesnője, Björk énekel a karácsonyi macskáról. 

Gleðileg jól og farsælt komandi ár!